 | |
|  |
The World Is Not Enough
A világ nem elég
1. The World Is Not Enough (3:55)
2. Show Me the Money (1:28)
3. Come in, 007, Your Time Is Up (5:19)
4. Access Denied (1:33)
5. M's Confession (1:32)
6. Welcome to Baku (1:41)
7. Casino (2:55)
8. Ice Bandits (3:52)
9. Elektra's Theme (2:06)
10. Body Double (3:00) 20.
11. Going Down - The Bunker (6:27)
12. Pipeline (4:15)
13. Remember Pleasure (2:45)
14. Caviar Factory (6:01)
15. Torture Queen (2:22)
16. I Never Miss (3:32)
17. Submarine (10:19)
18. Christmas in Turkey (1:27)
19. Only Myself to Blame (3:37)
|  |
David Arnold második alkalommal kapott lehetőséget arra, hogy zenét szerezzen a 007-es ügynöknek. Így John Barry elvesztette azt az egyedi tulajdonságát, miszerint ő az egyetlen, aki egynél több alkalommal készíthette el egy James Bond film zenéjét.
A lemez egyébiránt a TND és a Shaken and stirred feldolgozáslemez (mindkettő 1997-ből) édestestvéreként is tekinthető, hiszen a TWINE ugyanazt a vonalat követi, mint a két évvel korábbi hanghordozók.
Ezúttal mindent teljes mértékben Arnold-ra bíztak, így Shirley Manson-nal (Garbage zenekar) közösen elkészíthette a The World Is Not Enough című melankolikus címadódalt. Ennek szövegét - és a lemez végére került Scott Walker előadásában hallható Only Myself to Blame-ét is - Don Black írta, akinek nevéhez olyan sikerek fűződnek, mint a Thunderball, a Diamonds are forever, a The man with the golden gun, vagy az előző albumon megjelent Surrender.
A filmzene és a főcímdal a közös szerzőjének köszönhetően, az anyag valóban egységgé vállhatott. Akik imádták a TND-ben elhangzó Propellerheads-stílusú BMW szekvenciát, azoknak nagyon bejön a továbbgondolt „Come In 007, Your Time Is Up” is, a klasszikus, és - mondhatjuk már - bizonyosan időtálló gitárszólóval. Az egzotikus dallamok kedvelőinek pedig ott az elektronikus alapokon nyugvó „Body Double” valamint a lágy, keleties hangulatú „Welcome to Baku”. Ez utóbbiban egyébként az a Natascha Atlas közreműködik, akit már a Shaken and stirred-en megismerhettünk a „From Russia With Love” előadójaként. (Magam részéről úgy gondolom, hogy ez a pár sornyi „háttérzönge” csupán Arnold archívumából bukkant elő, még a két évvel korábbi lemezhez készült felvételek közül.)
Összegezve: David Arnold azt folytatta, amiért szeretjük: tovább kutyulta az elektronikus és szimfonikus zenét, és még a főcímdal „jogát” is magánál tudta tartani.
Értékelés (7-es skálán): 7 (kiváló) |
|
[ Vissza a kategória listájához ]
[ Vissza ] |
|
|
..: Adatbázis :>: Könyvek :: Filmek :: Filmzenék :|: Galéria :|: Magazin :|: CodeBreaker :|: Fórum :..
