A hétvégén kis létszámmal, ám remek hangulatban lezajlott a III. Hivatalos James Bond 007 Klubtalálkozó.
A program kicsivel délután három óra után,
Hubai Gergely filmzenei szakíró részletes, élvezetes, egy óra hosszúságú előadásával vette kezdetét. Megismerhettük az 1962 és 2008 közti összes James Bond-kísérőzene és főcímdal keletkezésének történetét, belehallgathattunk kiadatlan filmzene-részletekbe, a slágerré vált betétdalok ritkaságszámba menő feldolgozásaiba, illetve a producerek által visszautasított szerzeményekbe.
Az író a mozifilm-plakátok speciális verzióival illusztrálta az előadást, emellett részleteket mutatott be az érdeklődőknek jelenleg készülő könyveiből.
Miután kitöltöttük a totót, és (nem felrázva, nem is keverve) elfogyasztottuk a pezsgőt, megtekintettük az Őfelsége titkosszolgálatában című, 1969-es James Bond-mozi ún. zeneszerzői változatát. A Bond világát csupán felszínesen ismerők gyakran hiszik bukásnak ezt a filmet, hiszen a főszereplő George Lazenby mindössze ebben az egy epizódban alakította a 007-es ügynököt, ám az igazság az, hogy a 7 milliós költségvetésű film világszerte több, mint 87 millió dollár bevételt hozott anno, és még közel négy évtized elteltével is előkelő helyet foglal el sok rajongó all-time Bond-listáján (az enyémet konkrétan vezeti:)). Mint szinte az összes többi klasszikus részt, hazánkban eddig az Őfelségét is csupán TV-képernyőn nézhette a legtöbb 007-fanatikus, hiszen köztudott, hogy itthon az első, újonnan moziban bemutatott epizód az 1989-es A magányos ügynök volt (és akkor arról ne is beszéljünk, hogy még '89-ben is sok mai rajongó óvodába vagy általános iskola alsó tagozatába járt, esetleg még meg sem született), így már önmagában is óriási élmény volt kivetítőn gyönyörködni a látványos alpesi képsorokban. Ezt az élményt tovább növelte a különleges, zeneszerzői változat, amely mindvégig John Barry eredeti elképzeléseibe engedett betekintést, tehát a filmzene első változatába, ami még azelőtt született, hogy Peter Hunt rendező változtatott volna a kísérőzenén. A Tracy kiszabadítását bemutató jelenet például egész más hatást vált ki a nézőből az eredeti zenével. Összességében, ez a vetítés méltó fináléja volt egy hangulatos klubdélutánnak.